2009. március 17., kedd

Utazás

Percenként kopik az élet, nagy szigorral irányt húz, majd loholva megpihen.





5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Percenként születik
új Élet,
s gyökeret ereszt
a semmiben.


Virág.

Névtelen írta...

a
percenként kopás:
tengerekbe omló hegyek
a szigorú irány:
a halál s
az elemi lét:
a pihenés

addig csak ölbe bukó
remegés
elernyedés s
újra éh


/nem t'od véletlen: mi'y fa vagy bokor van a képen?

Pamlerva írta...

...majd a nap
küld egy sugarat
melynek lángja
hevít, míg
felolvad a Lét.

álom űrben
csordultig telik
belőle a forrás,
megőrzi illatát
türelemmel.

Pamlerva írta...

Sebre írt
gyógyír,
mi értünk
megszületett.

Percbe pihent
lenyomat.

*tavalyról itt maradt sóvirág, melyet a Katrosa közelében találtam és fotóztam.

sat. írta...

Hálást köszönöm a választ s küldeményt. Minden jóut kívánva tisztelettel x t.