Igen fogvatartanak,ami sokszor nehéz,de együtt nagyon erősek.... Ámulat ez a blogod is! Honnan vannak ezek a bölcs gondolatok????Illetve tudom,hogy honnan,de csak ámulok....:)
Viszont szeretném ha Te is és az összes barátod részt venne e komolytalan játékban!:))
Szia! Itt jelentkezhetsz játékra, a kísérletet nehogy komolyra vedd!!! Csak jelentkezz! Persze, vicces válasz jöhet. Várlak szeretettel. A játék ötlete, Viki után szabadon! János http://sonaj51.blogspot.com/2009/11/tergorbulet.html
BÁRKI JELENTKEZHET! Ja! És keressük meg barikát! A csillagközit! A Vikiét! (toritextil)
Vettem egy új kombinált fogót. A régit már elhasználtuk... Az ember maga zárta össze a lácot, holtodiglan-holtomiglan. Aztán minden praktikát felhasznál, hogy megnyissa a szemeket. :(
Kedves Kristály... Ma egész nap rendületlenül havazott...ezt már nem lehetett pilinkélésnek nevezni.Csuda jó dolog ilyenkor kiszaladni a hóba és föltartott fejjel szembe pislogni az éggel...mit számít,hogy az arcon legördülő cseppek minek tűnnek...vízből van az is...A Perkőről "hazajövet"megálltunk a Világháborús hősökért állított emlékműnél.A hótakaró nem kímélte a szürke betont, viszont a köveket körül vevő láncon minden egyes hópehely elolvadt és az volt az érzésem,hogy az olvadó cseppek még jobban összekapcsolták a láncsort...én így láttam...mit számít,hogy mások csak a rozsdás vasat vették észre... Köszönöm mély mondanivalót rejtő hozza szólásod. Üdvözöllek:Hajnalka
Hajnalka! Igazad van! Az ember úgy látja mintha... úgy érzi, mintha... Mindig a dolgok szebbik oldalát kell látnunk, még ha az ábrándozás világába kell csöppenjünk ezért. De egyszer lesz olyan havazás, hogy már a láncot körbeöleli a jég, és belepi a hó. És csak nézünk felfelé, várjuk a hópelyhek olvadását. Már nem mosolygunk annyira, az arcunkon gördülő cseppek már a saját reménytelenségünk szülöttei. A rozsda pedig biztosíték a hosszú, lassú bevégeztetésre. Hát, ez szomorúra sikeredett! Gyorsabb és praktikusabb megoldás a fogó!
11 megjegyzés:
Igen fogvatartanak,ami sokszor nehéz,de együtt nagyon erősek....
Ámulat ez a blogod is!
Honnan vannak ezek a bölcs gondolatok????Illetve tudom,hogy honnan,de csak ámulok....:)
Kedves Mónika!
Csak egyszerű gondolataim a mindennapokból.
Köszönöm kedves véleményed.
Szeretettel:Hajnalka
A lánc erősségét azonban meghatározza a ...
M
Ha akarod, akkor erősebb lehetsz, mint a lánc!
Viszont szeretném ha Te is és az összes barátod részt venne e komolytalan játékban!:))
Szia! Itt jelentkezhetsz játékra, a kísérletet nehogy komolyra vedd!!! Csak jelentkezz! Persze, vicces válasz jöhet.
Várlak szeretettel. A játék ötlete, Viki után szabadon!
János
http://sonaj51.blogspot.com/2009/11/tergorbulet.html
BÁRKI JELENTKEZHET! Ja! És keressük meg barikát! A csillagközit! A Vikiét! (toritextil)
...a bizalom!
Kedves Főfüge!
Igazad lehet.
Köszönöm a játékot, meglátogatom a linket.
Üdv.Phaedra
Az emberi lelket sohasem tudod, láncon tartani...
Vettem egy új kombinált fogót.
A régit már elhasználtuk...
Az ember maga zárta össze a lácot, holtodiglan-holtomiglan. Aztán minden praktikát felhasznál, hogy megnyissa a szemeket. :(
Kedves Kristály...
Ma egész nap rendületlenül havazott...ezt már nem lehetett pilinkélésnek nevezni.Csuda jó dolog ilyenkor kiszaladni a hóba és föltartott fejjel szembe pislogni az éggel...mit számít,hogy az arcon legördülő cseppek minek tűnnek...vízből van az is...A Perkőről "hazajövet"megálltunk a Világháborús hősökért állított emlékműnél.A hótakaró nem kímélte a szürke betont, viszont a köveket körül vevő láncon minden egyes hópehely elolvadt és az volt az érzésem,hogy az olvadó cseppek még jobban összekapcsolták a láncsort...én így láttam...mit számít,hogy mások csak a rozsdás vasat vették észre...
Köszönöm mély mondanivalót rejtő hozza szólásod.
Üdvözöllek:Hajnalka
Hajnalka!
Igazad van! Az ember úgy látja mintha...
úgy érzi, mintha...
Mindig a dolgok szebbik oldalát kell látnunk, még ha az ábrándozás világába kell csöppenjünk ezért.
De egyszer lesz olyan havazás, hogy már a láncot körbeöleli a jég, és belepi a hó.
És csak nézünk felfelé, várjuk a hópelyhek olvadását.
Már nem mosolygunk annyira, az arcunkon gördülő cseppek már a saját reménytelenségünk szülöttei.
A rozsda pedig biztosíték a hosszú, lassú bevégeztetésre.
Hát, ez szomorúra sikeredett!
Gyorsabb és praktikusabb megoldás a fogó!
...hogy is valljam be Neked:Nekem is van fogóm...még otthonról hoztam:)
Megjegyzés küldése