2010. január 18., hétfő

Estvélen





A lélek falai átlátszóak.


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fényrehajló ág
Átöleli a csendet
Erdély Rózsája


M

Pamlerva írta...

...éppen csak kihajlott egy hecsedli ág az útra:)

sat. írta...

Általánosan elterjedtté vált
az a vélekedés, hogy nem érdemes
egy olyan megfoghatatlan
dologgal bíbelődni, mint a lélek.
És a falak börtönné váltak,
és a kihajló ágak letörettek.

Köszönet.
Sziep tavaszt s minden jóut!

Pamlerva írta...

Igazad lehet abban,hogy nem érdemes lélekdolgokba belefokozni, de az ember éppen ezekből a megfoghatatlan szálakból akar életet szőni.Talán így gondját viselheti a kihajló ágaknak, mielőtt letörnének.

Valami önmagától mozdul,
s átfordítja
a mozdulatlan létet
a teremtő életbe.

Kedves Sat.köszönöm és én is kívánok Nektek boldog tavaszt.
Üdvözöllek:Hajnalka