Aventurin

2009. július 16., csütörtök

...mert nincsen fölötted szint, Tőled nézek lefele.

Amikor az esőcsepp kihull a felhőből körülnéz, majd mást táplál...

Mosolyogva sietnek a hétköznapok. Már félig odaát laknak.

Percenként kopik az élet, nagy szigorral irányt húz, majd loholva megpihen.

Szellemed tükre nemcsak a gondolat.

Ahol a fény elvakít, ott a végső összefüggés rejtve marad.

Észre sem vetted,hogy a szél átadta helyét gondolatodnak...

Ha a fény egy lépésre, akkor az árnyék két kis lépésnyire van.

Akit ébresztesz, az megélt már a "végtelenben egy napot".

Jégfoltok között is utat tör magának a múlt.
Fénye formázza csendjét...