Aventurin

2009. március 17., kedd

Percenként kopik az élet, nagy szigorral irányt húz, majd loholva megpihen.

Szellemed tükre nemcsak a gondolat.

Ahol a fény elvakít, ott a végső összefüggés rejtve marad.

Észre sem vetted,hogy a szél átadta helyét gondolatodnak...

Ha a fény egy lépésre, akkor az árnyék két kis lépésnyire van.

Akit ébresztesz, az megélt már a "végtelenben egy napot".

Jégfoltok között is utat tör magának a múlt.
Fénye formázza csendjét...

Már nem vagy egyedül.Megérkeztél...

Ránk zuhan a pillanat-megérkeztünk a Jelen várótermébe...

A gondolat megfoghatatlan, de újrateremti önmagát és működik...