Aventurin

2010. január 18., hétfő

A lélek falai átlátszóak.

Földig érő fák mögé jussot lop az árnyék.

Az egybefonódott láncszemek fogva tartanak
.

2009.11.13.

Hullámzás a hullám sorsa...

...mert nincsen fölötted szint, Tőled nézek lefele.

Amikor az esőcsepp kihull a felhőből körülnéz, majd mást táplál...

Mosolyogva sietnek a hétköznapok. Már félig odaát laknak.

Percenként kopik az élet, nagy szigorral irányt húz, majd loholva megpihen.

Szellemed tükre nemcsak a gondolat.

Ahol a fény elvakít, ott a végső összefüggés rejtve marad.